Az utolsó király

Károly (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. - Funchal, Madeira szigete, Portugália, 1922. április 1.)
Uralkodik: 1916. november 21. - 1918. november 13.

Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Felső és Alsó Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica és Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura.

Na ezekre a helyekre nem tehette be a lábát soha többé 1918 után. Leszámítva Ausztriát (1920) és Magyarországot, ahol 1921-ben látták utoljára Baján, ahol egy érte küldött angol hadihajóra felszállt. Portugáliában végzett vele a spanyolnátha.

Golyó vagy kötél

gróf Tisza István (Geszt, 1861. április 22. – Budapest, 1918. október 31.)
Miniszterelnök: 1903. november 3. – 1905. június 18. és 1913. június 10. – 1917. június 15.

Máig ismeretlen katonák háborús felelősségéről folytatott rövid vita közben lakásán agyonlövik. Az új miniszterelnök, Károlyi Mihály, koszorút küld temetésére, amit a gyászoló család a szemétdombra lök. (Két héttel korábban sikertelen merényletet követtek el ellene. Akkor a pisztolyt egy leendő miniszterelnök Friedrich István adta a tervezett gyilkossághoz a kommunista Demény Pálnak, aki továbbította azt a tettesnek. Demény Pál ült: Horthy alatt: 1921-1924 és 1938-1940 (egy ideig Rákosival), Rákosi alatt: 1945-1956, Antall alatt: 1990-91 között a parlamentben. A Szocialista Párt alapító tagja az országgyűlésben 1991. január 14.-én rosszul lett és meghalt.)


Kun Béla (Lele, 1886. február 20. – Moszkva, 1938. augusztus 29.)
Had- és Külügyi Népbiztos, a Tanácsköztársaság vezetője: 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.

A proletárdiktatúra bukása után végül Szovjet-Oroszországban köt ki. Itt a polgárháború idején tömeggyilkosságokkal foglalkozik. Pszichiátriai kezelése után a Kommunista Internacionálé egyik vezetője lesz. 1937. június 28-én letartóztatják. Egy évig verik, aztán, mint ellenforradalmi terrorista szervezet vezetőjét kivégzik.    


gróf Teleki Pál (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.)
Miniszterelnök: 1920. július 19. – 1921. április 14. és 1939. február 16. – 1941. április 3.

Április elsején a Legfelsőbb Honvédelmi tanács ülésén „bámulatosan világos okfejtéssel” elmagyarázza, miért fogjuk felrúgni a három és fél hónapja megkötött magyar-jugoszláv örökbéke és barátság szerződést. Aztán a reálpolitikus bizalmasan érdeklődik, mit szólna London, ha a németek oldalán részt vennénk déli szomszédunk megszüntetésében. Hadüzenettel járhat – jön a válasz. Mielőtt fejbe lőtte volna magát Horthy Miklós kormányzónak írt búcsúlevelében a következő szavakkal jellemezte az ország vezetőinek morális állapotát: „Szószegők lettünk – gyávaságból… (...) A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! (...) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

Imrédy és Teleki balról

Imrédy Béla (Budapest, 1891. december 29. – Budapest, 1946. február 28.)
Miniszterelnök: 1938. május 14. – 1939. február 16.

„Magyar földön magyar életet akarunk élni. Ősi magyar földön új magyar életet. Nem azért állok most itt, hogy mint a kormánynak a feje, kormányprogramot adjak, hanem azért, hogy keressem és felmutassam a gyökeres jobboldali reformpolitika jegyében egyesítő nagy eszmei célkitűzéseket, ezzel elősegítsem ennek az új magyar életnek a megtalálását. Amint eleinket a legendás szarvas vezette új hazába, úgy induljunk a megvilágosító gondolat után, amely a mai új magyar életet jelenti. Magyar testvér, értsd és halljad, mit akarunk: új Magyarországot, nacionalista társadalmat, katonai szellemet, faji öntudatot, fajvédelmet, lelki reformot, tehát keresztény erkölcsöt, társadalmi reformot, tehát a szociális igazság országépítését". Szóval "forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet a történelemben példaként fognak emlegetni, mint a huszadik század nagy magyar csodáját."

1945 tavaszán Ausztriába menekül. Amerikaiak elfogják, Magyarországra szállítják. 1946. november 23-án a Népbíróság első fokon kötél, másodfokon golyó általi halálra ítéli. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia a bankszakmában.


Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, 1946. január 10.) Miniszterelnök: 1941. április 3. – 1942. március 9.

1945 elején Németországba menekül, beutazási vízumot kap Svájcba, gyűjtőtáborba kerül, visszatoloncolják Németországba, az amerikaiak letartóztatják, október 3-án Budapestre szállítják. Tárgyalása során műveltségben, nyelvtudásban, jogismeretben messze felülmúlja népbíráit. Ahogy miniszterelnöki teljesítményével is messze felülmúl bárkit a magyar történelemben, ugyanis nem egészen egy éves kormányzása alatt sikerült háborúba keverednünk a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával, és az Egyesült Államokkal. Kötél általi halálra ítélik, kegyelemből golyó által.


Sztójay Döme (Versec, 1883. január 5. – Budapest, 1946. augusztus 22.)
Miniszterelnök: 1944. március 22. – 1944. augusztus 29.

A németek által megszállt ország miniszterelnökét – akinek kormányzása alatt ripsz-ropsz deportálták a vidéki zsidóságot – az oroszok által megszállt ország népbírósága, mint háborús bűnöst halálra ítélte, és kivégezték.


Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, 1946. március 12.)
Nemzetvezető: 1944. október 16. – 1945. március 28.

„Meghalni lehet, elfáradni soha.”

Bitófán végezte.


Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, 1958. június 16.)
Miniszterelnök: 1953. július 4. – 1955. április 18. és 1956. október 24. – 1956. november 4.

Többszöri felszólítás és erős politikai nyomás ellenére sem volt hajlandó aláírni a lemondását és elismerni Kádár János kormányát. Amiért Moszkva beleegyezésével kivégezték.

Börtönben halni meg

Friedrich István (Malacka, 1883. július 1. – Vác, 1951. november 25.)
Miniszterelnök: 1919. augusztus 6. – 1919. november 24.

1951 augusztusában a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával váratlanul 15 év börtönbüntetésre ítélik.  


gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 6.)
Miniszterelnök: 1921. április 14. – 1931. augusztus 24.

A német megszállás napjától bujkál, közben kétszer agyvérzést kap. 1944 decemberében jelentkezik az oroszoknál. A Butirszkaja börtön kórházában hal meg érelmeszesedés miatt bekövetkezett szívbénulás nyomán.

Életfogytiglan

Nagy Ferenc és

Rákosi Mátyás (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.)
1945-1956 között a legbefolyásosabb magyar politikus. A kommunista párt főtitkára. "Sztálin legjobb tanítványa".

1925-ben lázadás vádjával nyolc és fél év börtön. 1935-ben 1919-es népbiztosi tevékenységéért – felségsértés, pénzhamisítás, tettestársként 27, felbujtóként pedig 17 rendbeli gyilkosság – életfogytiglan. 1940-ben kiadják Moszkvának. 1945. január 30-án tér haza. 1956 nyarán Rajk* és egyéb ügyekben viselt személyes felelősségének firtatása miatt egészségügyi okokból nem szívesen, de lemond párt főtitkári posztjáról. Gyógykezelésre a Krímbe utazik. Miután kiderül, hogy gyógykezelése egy kicsit el fog húzódni, Krasznodarba költöztetik egy lakótelepi ötszobás lakásba. Teljes ellátás és háztartási alkalmazott várja, havonta egy munkás félévi fizetését kapja. 1962-ben kizárják a pártból. Havi járandósága a magyar átlagfizetésre csökken, és a kirgizisztáni Tokmakban jelölik ki új otthonát egy első emeleti kétszobás, komfort nélküli, pléhtetős lakásban. „Csupán pár szög volt a "bútor", a szomszédtól kaptak két priccset, egy másik párnát adott, megint más takarókat, két fazekat, egy lábast, tányért, poharat, kanalat, villát meg vödröt, mert a vizet az udvari kútról kellett hordani. A vécé egy szem repedt ülőkéjű fabódé az udvar végében, hét lakáshoz.” Innen bírálja a Kádár uralmával Magyarországon elburjánzó hedonizmust.

Szakasits Árpád (Budapest, 1888. december 6. – Budapest, 1965. május 3.)
Köztársasági elnök: 1948. augusztus 3. – 1949. augusztus 20. Az új alkotmány életbe léptével 1950. április 24-ig az Elnöki Tanács Elnöke.

A szociáldemokrata politikus egy 1919-es beszéde miatt 1920-ban egy év börtönbüntetést kap. 1948-ban a szocdem és kommunista pártok egyesülésével létrejövő Magyar Dolgozók Pártjának elnöke. 1950 áprilisában Rákosi lakásán vacsora közben letartóztatják. Háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésének kísérlete, és egyéb népellenes bűnök miatt halálbüntetés helyett tévedésből életfogytiglani börtönre ítélik. 1956 márciusában szabadul.

Kádár János (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.)
A legbefolyásosabb magyar politikus: 1956. november 4. – 1988. május 22.

1933-ban felforgatásért két évre börtönbe zárták. Ott találkozott először Rákosival, akinek utasítására 1951 áprilisában az ÁVH letartóztatta. Ráadásul kihallgatás közben a honvédelmi miniszter fia még szájba is hugyozta a párt volt főtitkárhelyettesét. Életfogytiglanra ítélték. Viszont 1954-ben szabadult.

Kádár és Tito, a jugoszláv nagyfőnök

Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10.)
Köztársasági elnök: 1990. május 2. – 2000. augusztus 4.

1958-ban életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték holmi ’957-ben külföldre juttatott kéziratok miatt. 1963-ban szabadult.

Letartóztatás, fogság, deportálás, menekülés, emigráció

gróf Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.)
Miniszterelnök: 1917. június 15. – 1917. augusztus 23.

A Gestapo 1944. október 16-án letartóztatja, a magyar kormány deportálja, a mauthauseni koncentrációs táborból jön haza. 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítik, sírásóként dolgozik. 1956-ban elmegy.


gróf Károlyi Mihály (Budapest, 1875. március 4. – Vence, Franciaország, 1955. március 19.)
Miniszterelnök: 1918. október 31. – 1919. január 11. Köztársasági elnök: 1919. január 11. – 1919. március 21.

1919. július 4-én elhagyja az országot. Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Angliában és Franciaországban él. 1923-ban távollétében hazaárulás és hűtlenség miatt elítélik, vagyonát elkobozzák.  


Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.)
A Forradalmi Kormányzótanács elnöke: 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.

A Tanácsköztársaságot leverő románok fogságába esik, de megszökik. Ausztriában éttermet nyit, de tönkremegy. A háborút már Franciaországban vészeli át.


gróf Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.)
Miniszterelnök: 1942. március 9. – 1944. március 22.

Az ország német megszállását követően a török követségre menekül, innen november közepén kijön, a nyilasok letartóztatják, Mauthausenbe majd Dachauba viszik, a háború végén Olaszországban szabadul, 1953-ig ott él, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözik.  


Lakatos Géza vezérezredes (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.)
Miniszterelnök: 1944. augusztus 29. – 1944. október 16.

A dilettáns kiugrási kísérlet kudarca után német fogság, majd nyilas börtön. 45 tavaszán az oroszok saját autóján viszik el. A kocsit megtartják, őt 46-ban szabadon engedik. 49-ben elveszti nyugdíját és gazdaságát, viszont fővárosi lakást és gyomorfekélyt sikerül szereznie. Kelmefestésből és tankönyvillusztrálásból tartja el családját 51-ig. Egy nyári hajnalon csengetnek. De csak a postás hozta a kitelepítési határozatot. Másnap a Hajdú megyei Egyekre szállítják családjával együtt. Heten laknak egy szobában. Ébresztő hajnal három. Fél óra séta a vasúthoz. Fél óra utazás, majd mezőgazdasági munka délután háromig. Leszázalékolása után kendők, szentképek, imakönyvjelzők, levelezőlapok festésével keresi kenyerét. 53-ban feloldják a kitelepítést, de a fővárosba nem mehetnek vissza, de nem is lenne hova, mert a kitelepítéssel lakásuk elveszett. Érdre költöznek unokatestvéréhez. A rajzolás és festés mellett templomi orgonista. 56-ban belép a Nemez és Rostfeldolgozó Háziipari Termelőszövetkezetbe, kendőket és képeslapokat fest. 57-ben havi 500 forint nyugdíjat állapítanak meg neki. 65-ben engedéllyel Ausztráliába utazik 57 óta ott élő lányához, és ott is marad.

Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.)
Kormányzó: 1920. március 1. – 1944. október 16.

1944 napsütötte októberében az ilyenkor különösen festői bajor kastélyt, a Hirschbergek ősi fészkét, egy SS különítmény őrizte diszkréten szögesdróttal körbezárva. A magyar kormányzót és családját várták nagy farkaskutyáikkal vidáman játszadozva. (...) Egyhangúan teltek a napok, a termek kongó ürességét, a szobák rideg csendjét – mint azelőtt oly gyakran – most nem törte meg zongorafutamokkal kevert nevetés. Az éléskamra sem nyújtott vigasztaló látványt. Az őrök inkább csak unatkoztak, várták a ki tudja mi leszt. Olyan volt errefelé minden, mint egy szomorú sóhajtás. Az otthontól távoli első karácsony és a távlat nélküli újesztendő. Vége. 1945 márciusában Himmler kiadta a parancsot, ha a szövetségesek megközelítik az objektumot, a kormányzói családot lőjék agyon. Klein SS-Oberführer inkább eltekint ettől. Mert vége.                                                     


Nagy Ferenc (Bisse, 1903. október 8. – Virginia, 1979. június 12.)
Miniszterelnök: 1946. február 4. – 1947. június 1.

1947 májusában Svájcba utazott szabadságra, ahol június elsején váratlanul lemondott, hogy családját is kiengedjék. Október 7-én megfosztották állampolgárságától. Soha nem tért haza. One way ticket.

Pár év börtön

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 4.)
Miniszterelnök: 1945. november 15. – 1946. február 1. Köztársasági elnök: 1946. február 1. – 1948. július 31.

Egy héttel veje letartóztatása után lemond. A huszonkilenc éves kairói nagykövetet emigráns politikusokkal fenntartott kapcsolatai, disszidálások elősegítése és családja szökésének előkészítése okán felakasztják. Tildy 1956 májusáig házi őrizetben, Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes, 1958-ban hat évet kap, 1959-ben betegségére való tekintettel elengedik.


Kállai Gyula (Berettyóújfalu, 1910. június 1. – Budapest, 1996. március 12.)
Miniszterelnök: 1965. június 30.–1967. április 14.

1951-ben már egy hónapja verték, mikor megjelent a hír, hogy lemondott külügyminiszteri posztjáról. 15 évi fegyházra ítélték.


Fock Jenő  (Budapest, 1916. május 16. – Budapest, 2001. május 22.)
Miniszterelnök: 1967. április 14. – 1975. május 15.

1939-ben bevonult katonának. 1940-ben kémkedés vádjával háromévi börtönre ítélték, szabadulása után árkászként a frontra került, 1944 őszén megszökött.

Autóbaleset

Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5. – Budapest, 2013. június 19.)
Miniszterelnök: 1994. július 15. – 1998. július 6.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közleménye (1994): "A baleset május 5-én 20:50 órakor a 3-as főúton, Emődnél történt. A személygépkocsi Budapest felé haladt, és a 159 plusz 700 kilométerszelvényben, előzés közben az út szelvényezés szerinti jobb oldalán defekt miatt leállt pótkocsis tehergépkocsiba rohant. Az előzetes vizsgálatok szerint a tehergépkocsi nem volt kivilágítva, és a jobb oldali forgalmi sávot elfoglalta." Az ütközés következtében eltört a második nyakcsigolya nyúlványa, valamint a jobb csukló és kisebb agyrázkódást is szenvedett. Horn sofőrjét közúti baleset gondatlan okozása miatt 22 500 forintra, a defektes teherautó sofőrjét meg 18 ezerre büntették, pedig a bíróság nem tudta eldönteni, hogy most akkor ki volt világítva az IFA, vagy nem.

Betegség

Gömbös Gyula (Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.)
Miniszterelnök: 1932. október 1. – 1936. október 6.

Az önmagát tábornokká előléptető százados egy bajorországi klinikán halt meg veseelégtelenségben. Betegségéből kifolyólag erős vizeletszagot árasztott.


Antall József (Pestújhely, 1932. április 8. – Budapest, 1993. december 12.)
Miniszterelnök: 1990. május 23. – 1993. december 12.

A kommunistákat kibekkelte, a rákot nem tudta. 

Alkoholista

Dobi István (Szőny, 1898. december 31. – Budapest, 1968. november 24.)
Miniszterelnök: 1948. december 10. – 1952. augusztus 14. Az Elnöki Tanács Elnöke: 1952. augusztus 14. – 1967. április 14.

„A néphez való hűsége vezette.”

?

Boross Péter (Nagybajom, 1928. augusztus 27.)
Miniszterelnök: 1993. december 12. – 1994. július 15.

Életrajza szerint 1951-57 között a Fővárosi Tanács tisztviselője. 1956-ban a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagja. 1957-ben letartóztatják, majd internálják. 1959-ig rendőri felügyelet alatt. Volt segédmunkás, képügynök, csapos és vendéglátó-ipari ellenőr. Ezután részt vesz a magyar vendéglátó-ipari és idegenforgalomi felsőfokú szakképzés megszervezésében. 1965-től a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatóhelyettese, majd igazgatója.

Életrajza szerint apja vitéz Boross György uradalmi erdőmérnök. 1945-ben internálták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Anyja kisebb földbirtokkal rendelkező gazdálkodó családból származott, azaz az 50-es évek szóhasználatával: kulák lány. Vajon ilyen családi háttérrel hogy lehetett a Fővárosi Tanács tisztviselője akkor, amikor még a szociáldemokrata múlt sem volt túl jó ajánlólevél?

Az 56-os Értelmiségi Forradalmi Tanács tagságára rajta kívül senki nem emlékszik, illetve a Budapesti Forradalmi Bizottság nevű szervezetnek Boross Péter életrajzán kívül más nyoma nincs. Rendőri retorzióknak se. És aktáknak se, mivel ő volt a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány belügyminisztere.

*

*Rajk László: A kommunista párt egyik vezetője. Mint "erőskezű" belügyminiszter (1946-48) felszámolja a civil szférát, választási csalást és koncepciós pereket rendez. 1948-49 között külügyminiszter, aztán Rákosi kiagyalta koncepciós persorozat főszereplője. Mint tapasztalt, illegális kommunista, sokáig ellenáll a legválogatottabb kínzásoknak is. De sikerül megtörni, és megteszi, amit kérnek tőle. Nyilvános tárgyaláson beismeri, hogy a Horthy-rendőrség besúgója, az amerikai kémszervezet ügynöke, és Tito bérence. Az akasztófa alatt a pártot és a Szovjetuniót élteti. Ami a szovjet főtanácsadó szerint a leleplezett ellenség trükkje.