1926 – 1993

Zenés életút: 

(A számok listája a cikk alján található.)

Budapesten született zenész cigány családba. Négy évesen már hegedül, később meg konzervatóriumba jár, majd lokálokba zenélni. Közben a nótát meg a klasszikusokat jazzre, a vonót pengetőre cserélte. Az ország leghíresebb mulatójának, az Arizonának állandó zenekarában, a Szabó-Quitter Bandben játszik. Első lemezfelvételét is velük készíti 1943-ban.

Az Arizona. A társaság úgy döntött, megnyomja a páholy süllyesztő gombját, s leszáll az alagsorba.

Aztán Horthy Miklós azt üzeni, hogy elfogyott a regimentje, és neki is el kell menni. 1946-ban a harmonikás Tabányi Mihály zenekarának, a Pinocchiónak egyik gitárosa. Majd a Dessewffy utcai Capri bár zenekarában játszik. Erre emlékszik vissza a dobos, Svarba Zoltán. (Emlékiratait a Jazzkutatás folyóiratban Csányi Attila idézi.)

„Amit itt elmondtam, nem lett volna említésre érdemes, ha a zenekar tagjai, akiket Borzas összeszedett, nem olyanok lettek volna, mint amilyenek voltak. Én már a kezdés első napjaitól kezdve aggódni kezdtem, mert most, amikor a szolid magyar zene hangzásait akarják kialakítani, mi itt a Capriban a legszélsőségesebb interpretálókkal és improvizálókkal, a legmodernebb stílusokkal próbálkozunk. Ezek a muzsikusok

Kertész Kornél – zongora, Bacsik Elek – gitár, Piroska Zoltán – tenorszaxofon, Radics Gábor – vibrafon, Schwarzenberger Henrik – altszax, klarinét, hegedű, Leczák Borzas avagy Séró Árpád – nagybőgő, Szamosi Buli – szaxofon

az ország legmegcsodáltabb csodabogarai voltak, és a legvadabb elképzeléseknek hódoltak. Már kezdéskor úgy jöttünk össze, mint ahogyan a gladiátorok érkezhettek az arénába.”

„egy alkalommal Borzas a szünetben elgondolkodva és egy kicsi szemrehányással a hangjában így szólt: Mégiscsak furcsa, hogy ebben a zenekarban négy remek hegedűs van és nincsen egyetlen hegedűre írt anyagunk sem. Mi játszunk modern be-bop számokat, de a hegedűseink nincsenek kihasználva. A szünet lejárt és a zenekar tagjai ismét elfoglalták a helyüket a pódiumon, amikor Bacsik Elek, az egyik „tanár úr” megszólalt: Sérókám, játsszatok csak. Én mindjárt készen leszek az írással. Félreült a zenekar melletti kis asztalhoz. A kottapultjából kihalászott kottapapírokra villámgyorsan róni kezdte a kottafejeket. Közben szólt a zene, ami azonban nem zavarta. Alig telt el egy negyedóra és Bacsik Elek a Vonósok ünnepe című amerikai számnak négy hegedűre szétírt és helyenként polifónikus mozgásokkal tarkított szólamait lerakta a pultokra. A négy szólam összejátszva hibátlan, ízléses, ötletes mozgásokkal díszített kis remekmű volt.”

Vágóhídra menet a Blaha Lujza téren  (1947, háttérben a Nemzeti Színház)

1947-ben még készít egy lemezt Radics Gáborral, november 30.-án szerepel a Zeneakadémián, a G. Dénes György rendezte, Itt van Amerika ritmusa című műsorban, aztán az uralkodó ritmusok elől inkább Bécsbe költözik. Aztán meg az Európánál akkor jóval nyugodtabb Libanonba két évre. Bejrút, a függetlenségét Franciaországtól nemrég elnyert állam fővárosa európai városnak számít, és pezseg a zenei élet is.

1950-ben érkezik Nápolyba,

ahol Renato Carosone triója vele válik kvartetté. (Carosone az olasz könnyűzene egyik meghatározó egyénisége. Tőle, ha mást nem, talán a Tu vuo’  fa l’ americano-t ismered, még ha nem is őt hallottad.) Sajnos nem sokáig maradnak együtt, a nagy sikerekben már nincs része. 1957-ben, amikor Carosone és zenekara már az Egyesült Államokban turnézik óriási sikerrel, és Kubában meg Venezuelában is fellépnek, ő két évre Spanyolországba megy, ahol flamenco gitárosokat kísér hegedűn. 1959-ben rövid portugál kitérő (ahol gondolom fado énekeseket kísér gitáron) után Párizsba költözik, ahol rengeteg az amerikai. Az óceán túlpartján divat lett Franciaország.

Az új évet már lemezzel ünnepeli: 1960. január 1.-én jelenik meg a trombitás Clark Terry zenekarának Paris című lemeze, amin ő gitároz. S rögvest új felkérés érkezik. Quincy Jones ekkor Párizsban él. Itt tanul, és iskola mellett a Les Double Six jazz énekegyüttessel vonul stúdióba első lemezük felvételére. Viszont kéne egy jó gitáros.
- Nem tudsz valakit, Clark?
- Hát van itt egy cigány. Nemrég érkezett. A Django Reinhardt kuzinja.

Sokan még mindig ebben a hitben vannak, mikor a valóságban valahogy így történhetett:
- Te, ha nem a testvére vagy öcsém, akkor az unokatestvére, mer így csak a Django tudott.

Rámondták, rajta maradt.

Hogy kicsoda Django Reinhardt? Minden idők egyik legjobb gitárosának tartott belga cigány.

1962-ben Dizzy Gillespie franciaországi bandájában zenél, például (a később filmzenéiért négy Grammyt, és hat Oscar-díj jelölést kapott argentin) Lalo Schifrinnel. Ennek emlékét Gillespie Dizzy on the French Riviera és New Wave című lemezei őrzik. Végre saját korongja is megjelenik. Két év alatt négy. Sztárnak számít. Serge Gainsbourg vele, és Bacsik ekkori állandó társával, Michel Gaudry nagybőgőssel készíti ötödik lemezét, amin társzerzőként is feltűnik. (A később kiadott koncertfelvételen, a Theatre des Capucines-en is ő gitározik.)

A kor legnagyobb csillagaival dolgozik együtt – hogy csak a Magyarországon némileg ismert neveknél maradjunk – például Juliette Grecoval vagy a színésznő Jean Moreauval. (Két filmfelvétel Moreauval: 1 és 2. ) Népszerű ember, a televízióban is gyakran szerepel. De ez neki nem elég. Hajtja a vére. 66-ban Tzigane Elek Bacsik menni Amerika.

Először egy new yorki magyar étteremben egy csellistával hegedül, illetve a manhattani magyar night clubban, a Csárdásban – hogy is hívhatnák másképp – néha beugrik helyettesíteni a prímást. Majd a Hungarian Gypsy Orchestra első hegedűse a Tzigani című, kicsit esztrádos, amolyan táncszínházas produkcióban:

Aztán egy örmény buzuki együttessel turnézik, ahol buzukin játszik. Egy régi ismerős, Quincy Jones lép közbe. Ő ekkor a legfelkapottabb filmzeneíró Hollywoodban. 1971-ben a Dollars című film zenéjén dolgoznak együtt, többek közt Little Richarddal és Roberta Flackkel is.

Las Vegasban köt ki. Itt játszik mindenféle sztárokat kísérő és egyéb zenekarokban, produkciókban. Egyszer még Elvis háta mögött is hegedül. Végre 1974-ben újra együtt Dizzyvel egy fesztiválon, és Bob Thiele, a producer (Coltrane, Mingus, Sonny Rollins, Archie Shepp, BB King, Muddy Waters, John Lee Hooker, illetve a What a Wonderful World társszerzője) is felfigyel rá. Megpróbálja visszahozni. Két lemezt csinálnak együtt: I Love You (1974), Bird and Dizzy: A Musical Tribute (1975). Az áttörés elmarad, Bacsik Vegasban marad, ahol az amerikai szórakoztatóipar egyik legsikeresebb figurájának, Wayne Newtonnak koncertmestere és első hegedűse.

A Ceasar Palaceban Tommy Viggel és Tom Ellis-szel

1984-ben még részt vesz Los Angelesben az Olimpiai Jazz Fesztiválon, melynek szervezője az ütőhangszeres Tommy Vig, akivel nemcsak Las Vegasban, de a régi szép időkben Budapesten is együtt zenélt. 1989-ben fellép az első Quebeci Jazz Fesztiválon, és ha már itt van – Kanadában még úgysem élt – marad. Klubokban és éttermekben játszik még két évet, míg be nem köszön a stroke. 1993-ban halt meg az Egyesült Államokban a dohányozás egyik mellékhatásában.

Bacsik Eleket szépen lassan elfelejtették. Csak Franciaországban nem. Meg itt, a Részeg elefánton.

*

Számok listája

1. Michel Legrand – Di-gue-ding-ding (1962)
2. Renato Carosone – Tu vuo’ fu l’americano (1959, ebben persze nincs benne)
3. Les Double Six – Rat Race (1960, ebben a számban meg pont nincs gitár…)
4. Clark Terry – Don’t Ever Leave Me (1960)
5. Dizzy Gillespie – For The Gypsies (1962)
6. Bacsik Elek – Blue rondo a la turk (1963)
7. Serge Gainsbourg – La femme des uns sous le corps des autres (1963)
8. Serge Gainsbourg – La javanaise (1963)
9. Serge Gainsbourg – La saison des pluies (1963, a közös szerzemény.)
10. Bacsik Elek – Room 608 (1963)
11. Barbara – Au bois de Saint-Armand (1964)
12. Jeanne Moreau – Les mains sur les tempes (1966)
13. Brigitte Fontaine – C’est pas d’ma faute (1966)
14. Doug Kershaw & Don Elliot – Redeye Runnin’ Train (1970)
15. Little Richard – Do It – To It (1970)
16. Don Elliot – Money Runner (1970)
17. Bacsik Elek – I Love You (1974)

Diszkográfia

Bacsik Elek
– The Electric Guitar of The Eclectic Elek Bacsik (1962)
– Bossa Nova (EP, 1962)
– Jazz Guitarist (1963)
– Guitar Conceptions (1963)
– I Love You (1974)
– Bird and Dizzy: A Musical Tribute (1975)

Mint közreműködő

- Kenny Clark with Andy and the Bey Sisters: Al Back néven hegedül, illetve Alexis Backsix néven gitározik. A felvételek 1959 végén készültek. Állítólag a 70-es években megjelent.
- Clark Terry – Paris (1960)
- Dansez et revez avec le trio Lou Bennett (1960)
- Les Double Six – The Double Six of Paris (1961). A lemezen három számban játszik. A felvételek 1960 elején készültek. CD-n Les Double Six recontrent Quincy Jones címmel adták ki, és hozzácsapták az LDS 1962-es lemezét is.
- Barbara Chante Brassens et Brel (1961, a felvételek 1960. szeptemberében készültek) és Barbara chant Barbara (1964)
- Dizzy Gillespie – Dizzy on the French Riviera (1962) és New Wave (1963): két számban gitározik, 1962-ben vették fel Párizsban.
- Jeanne Moreau – 1963, és 12 chansons nouvell (1967)
- Serge Gainsbourg – Gainsbourg Confidentiel (1963) és 1963 théâtre des capucines (2001)
- Michel Legrand – Archi-Cordes (1964)
- Brigitte Fontaine, Jacques Higelin – 12 chansons d’avant le déluge (1966)
- Jacques Higelin – Priez pour Saint Germain des prés (EP, 1966)
- Hungarian Gypsy Orchestra – Zigani Ballet (1966)
- Hrach Yacoubian – A Night with Yacoubian in Fresno (1967, talán). A buzuki zenekarral készült koncertfelvétel.
- Quincy Jones – Dollars (1971)
- Butch Baldassari – What’s Doin’ (1987). Mr. Elbak néven hegedül és gitározik

Minden bizonnyal kiegészítésre szorul.