895. Magukat magyaroknak nevező kábé kétszázezres ázsiai horda telepszik a tenger fenekére, melyet Kárpát-medence néven ismerünk. Első dolguk Álmos nevű fejedelmük megölése. Őt tették felelőssé a vereségért, ami ide űzte őket. A területet, ahol szlávok, bolgárok, frankok, avarok élnek, és a frank, morva és bolgár állam fennhatósága alá tartozik, fokozatosan veszik birtokukba. Miután összeszedték magukat, úgy gondolják legjobb lesz kisebb-nagyobb csapatokban rázúdulni Európára, és kirabolni, felgyújtani, elhurcolni, megerőszakolni, megölni, akit csak lehet. Kalandozások – utódaik csak így emlegetik ezeket a rémtetteket, melyeket több mint fél évszázadon keresztül sorozatban követtek el. Némelyek büszkék is rá, hogy féltek tőlünk. Miközben gyűlöltek és megvetettek bennünket.
 
970 táján minden irány bezárul. Kudarc, kudarcot ér. Abból kell megélni, amit ez a föld és népe ád. Géza, a törzsszövetség nagyfejedelme belháborúkban uralma alá hajtja a Kárpát-medence nyugati felét. A szállásterület egyéb részein lévő független törzsi államok megtörése fiára, Istvánra vár, akinek uralkodása külföldi segítséggel megvívott polgárháborúk sorozata, melynek során bemutatja, hogy a keresztény felebaráti szeretet akár felnégyelésbe is torkolhat. Közben nemcsak a keresztény hitet kényszeríti az országra, de az egyházi infrastruktúra és a személyzet finanszírozását is előírja. Uralkodásának végén, a családon belüli erőszak szép Árpád-házi szokásának szélsőséges példáját prezentálja, amikor unokatestvérének szemét kitolatja, fülébe forró ólmot öntet, nehogy Vazul kerülhessen trónra. Akinek három fia, a rokoni érzés eme, már-már szentimentalizmusba hajló megnyilatkozása láttán külföldre menekül a nyájas uralkodó elől. Aki országát nem meri magyarra hagyni. Utódjának unokaöccsét, a velencei dózsének és leánytestvérének fiát, Pétert jelöli ki.

1041-ben a király ellen ellenkirály támad István sógora, Aba Sámuel személyében, aki elsősorban megöleti az elűzött Péter támogatóit, majd egy felfedett összeesküvés ötven résztvevőjét. Az életben maradt urak gyorsan a német császárhoz fordulnak, jöjjön, hozza vissza elűzött királyukat. A német sereget szépen átvezetik a nyugati határ védelmi vonalain, majd a győztes csata után Sámuel ellenkirály felett törvényt ülnek, s kivégzik. István koronája a német császárhoz kerül, aki visszaküldi Rómába (ahol a középkor folyamán elvész). A régi-új király ellen összeesküvések szövődnek. A túlélők hazahívják Vazul fiait, akik a csata után menekülő Pétert szép szóval magukhoz édesgetik, hogy szemét kiszúrhassák. Ezután a hatalom megszerzésére felhasznált, közben kitört pogánylázadást vérbe fojtják. Az új király, András, és testvére, Béla herceg később szintén hajba kapnak, olyannyira, hogy magyarok mellett német és lengyel segédcsapatok is pusztítják az országot. Ráadásul a segítséget meg is kell fizetni. Amikor Béla, a győztes király meghal, Salamon, a vesztes testvér fia, német segítséggel akarja megszerezni a trónt, mire unokatestvérei, Géza és László elmenekülnek. Lengyelországból segítséget hoznak, de harcok helyett inkább kibékülnek, Salamon lesz a király, Géza hercegséget kap, de nemsokára hadizsákmányon osztozkodva összevesznek. Német, cseh és lengyel segítséggel próbálják eldönteni a vitát, melynek során Salamon az ország észak-nyugati csücskébe szorul vissza, ahol ő az úr. Ott nem érvényes (a leendő szent) László királynak az a rendelete, hogy aki nem jár templomba, azt veréssel kell kényszeríteni. Ez a bekezdés pontosan negyven év tömör foglalata.

A ménfői csata és Aba Sámuel halála

1089-ben meghal a választott horvát király, Zvonimir, majd rá két évre a következő király is. Közben Zvonimir özvegye, Ilona, és testvére, László király, kitalálták, hogy a magyar király örökölte a horvát trónt. László be is tör az országba, s Géza kisebbik fiát, Álmos herceget állítja a horvátok élére, akik inkább saját királyt választanak maguknak. Erre újból megindulnak a magyar seregek, és tíz évnyi hadakozás után a horvátok elismerik Kálmánt királyuknak. (De Horvátország nem része Magyarországnak, saját kormányzattal és törvényekkel rendelkezik.) Otthon több ízben átvonuló keresztes hadak garázdálkodnak, majd többször a király ellen fordul öccse, Álmos, amiért cseh, lengyel, illetve német seregek is dúlják az országot. A király egy sokadik összeesküvés után renitens öccsét, gyermek fiát és még számos előkelőt megvakíttat, hogy ne veszélyeztessék fiának trónra kerülését. II. István tizenötéves uralkodásának egyetlen sikeres vállalkozása az ellene lázadók leverése és a bosszúállás, pedig folyamatosan hadat visel valaki ellen. Mivel utód nélkül hal meg, a trónt Álmos rejtegetett vak gyermeke örökli. II. Béla természetesen vérfürdőt rendez azok közt, akiknek része volt a szemkitolásban. A túlélők Oroszországba szalasztanak Kálmán állítólagos fiáért, Boriszért, aki ellen vak Béla osztrák segítséget vesz igénybe, győz, majd elindítja a Magyar beavatkozás Oroszországban című, fél évszázadon és több királyon átnyúló kudarcsorozatot. Fia, II. Géza uralkodása eredménytelen háborúk láncolata, amivel teljesen kimeríti az országot. Testvérei is elégedetlenek, tehát meg akarják ölni, de lelepleződnek és elmenekülnek. A király halála után fia osztrák és cseh, unokabátyjai bizánci segítséggel küzdenek évekig a hatalomért, amit a fiú, III. István szerez meg. Őt Bizáncban nevelkedett öccse követi a trónon 1172-ben. III. Béla uralkodása a kivétel. Nyugodt, gazdag és erős országába

1196-os halála után visszatérnek az Árpádokra jellemző állapotok. Kisebbik fia, miután elszórta örökségét, Imre király ellen fordul. Több csata és a királyság megosztása után, ha nem is békülnek ki, de legalább fegyverrel nem vonulnak egymás ellen. Imre korai halála után trónra kerül a tékozló. II. András két kézzel szórja el a királyi birtokokat, semmisíti meg hatalmának alapját. Fia nem nézi jó szemmel ezt az új berendezkedésnek keresztelt programot. Állandó a feszültség köztük, és híveik között, viszont a fegyveres összeütközés kivételesen elmarad. Csak a minden rossz okának tartott királynét, és annak kíséretét mészárolják le, mert a Bánk nádor vezette, magukat kisemmizettnek érző összeesküvők szerint a királyné német rokonainak túl sok jut a jóból.

András 1217-ben zűrzavaros országát hátrahagyva keresztes hadjáratra indul a Szentföldre. Mivel nincs pénz a hajóútra, ezért a Kálmán foglalása óta hol elvesztett, hol visszavett gazdag dalmáciai kereskedővárost, Zárát, a szállítás fejében elzálogosítja a birtoklásban vetélytárs Velencének. Pedig a város inkább Magyarországhoz szeret tartozni Velence vagy Bizánc helyett. Persze ennél jóval fontosabb egy Jézus nevében vezetett rabló hadjárat. Ám az öldöklés ezúttal elmarad, mert András inkább csak utazgat és mindenféle kétes eredetű ereklyéket vásárol ládaszámra: koponyát, kézfejet, csontokat, fadarabokat, bőrszíjakat, rozsdás szegeket, köveket, sőt egy darabot abból a hat kőkorsóból, amelyben Jézus a vizet borrá változtatta.

Béla, saját hercegi területén, már apja életében megkezdte a birtok visszavételeket. Trónra kerülése után ezzel, és a menekülő kunok befogadásával maga ellen fordítja szinte a teljes magyar társadalmat. Ekkor érkeznek meg a tatárok. Jövetelükről már öt éve tudtak, mégsem tettek ellene semmit. A két had Muhi mellett, a Sajó két partján néz farkasszemet egymással. A magyarok táborukat összeláncolt szekerekkel veszik körül, belül a sűrűn felvert sátrak zsinegeitől közlekedni sem lehet. A folyó másik partján kis dombon állomásozó tatárok mindezt jól látják. 1241. április 12.-én hajnalban két oldalról átkelnek a folyón, és nevetve mészárolják le seregestül az ébredező középkori magyar elitet. A király egészen az Adriai-tenger partjáig fut, ahonnan hiába küldözgeti segélykérő leveleit különböző európai udvarokba. A tatárok a Duna vonaláig megszállják az országot, elöljárókat neveznek ki, adót szednek, és át-át csapnak a dunántúli ütközőzónába, melynek másik felén az osztrák herceg három vármegyére tette rá kezét. Így érhetett volna véget Magyarország, s talán a magyarok dicsőséges története, ha egy év múlva meg nem hal a nagykán. Mire a magyari tatárok, mind a százötvenezren, összepakolnak, s hazamennek nagykánt választani. A király visszatérve pedig nemcsak felhagy birtok visszavételi politikájával, hanem további adományokat tesz azzal a feltétellel, hogy az új birtokos köteles kővárakat emelni rajtuk. Ezzel IV. Béla megteremti a tartományúri hatalom alapjait. Hogy uralkodását teljessé tegye, életének utolsó tíz évében többször összecsap hercegségében szuverén uralkodóként viselkedő fiával. Mert nem is igazi árpád-házi az, aki nem ragad kardot családtagjai ellen.

1270-ben, Béla halála után hívei fia várható bosszúja elől Csehországba indulnak, egyesek még nyugat-magyarországi váraikat is átadják a cseh királynak, csak jöjjön. Jön, legyőzik. Hogy V. Istvánt mégis engedelmességre kényszerítsék, egy főúri csoport elrabolja tíz éves László fiát. Ám a királyt keményebb fából faragták, elmozdítja tisztségükből a lázadókat, és ostrom alá veszi várukat. Sikertelenül. Az ostromról hazatérőben meghal. A fiút a lázadók királlyá koronáztatják. IV. (Kun) László tizennyolc éves uralkodása alatt az ország teljesen szétzüllik. Főúri csoportok harcolnak folyamatosan egymás ellen, városokat, falvakat dúlnak fel, várakat ostromolnak. A küzdelembe néha a király is bekapcsolódik, aki inkább kedves kunjai között éli világát, de úgy, hogy emiatt többször is kiközösítik az egyházból. Szegényt saját kunjai ölik meg 1290-ben. Az utolsó árpád-házi uralkodó – II. András halála után született, megkérdőjelezett gyermekének Velencében felnőtt fia – III. András. A jó szándékú és modern gondolkodású uralkodó – aki már 1298-ban eltiltotta a tisztségek halmozását – erőfeszítései ellenére nem tud úrrá lenni a káoszon, az ország a felbomlás állapotába kerül. Halálával 1301-ben törik le az utolsó „aranyágacska” az Árpádok fájáról.